Tombola

Most nincs kedvem okos címhez. Sem tartalom senem. Egyszerűen elkezdek valamit, oszt lesz belőle cikk. Több dolgon jár az agyam egyébként. Próbálom magamat valahogy pozícionálni a világban. Egyik oldalról akár jól is érezhetném magam, egy sikeres céget vezetek, szerető emberek vesznek körül, van legalább két ember, aki mindig elolvassa amit ideírok, meg van egy gyönyörű és kedves feleségem, akit borzasztóan szeretek, ráadásul rövidesen megszületik első gyermekünk. De e mögött csak én érzem az élet kínját, mire eljutottam, eljutottunk idáig. Azért jutottunk, mert a feleségem támogatása nélkül, nem jutottam volna el idáig. Az én Tímeám egy nevéhez is hű ajándék. Azt gondoltam ezt most el kell  mondanom. Jóéjt

Folytatva ma reggel a dolgot (nem akartam külön post-ot), ott tartottam, hogy pozícionálom magam a világban - azaz szeretném pozícionálni magam. Tudni szeretném, hogy hova is helyezem saját magam, illetve az emberek hova helyeznek engem. Teo mondata nélkül ez nem is menne: szeretném, ha többen érdeklődnének irántam, ha érdekelnék embereket. És még így is sajtolnom kell a véleményüket - de nálam ez pozícióból jön. De akkor is. Mikor jön el az emberekben a kérdés ideje: mennyit érek én a világnak?

A kérdés az az, hogyha tudom ezt az adatot akkor nyugodtabb lennék-e? Nem hiszem. Én mindig valami többre vágytam. Azt szeretném, ha tevékenységem nyomot hagy a világba, és akik közelebbről ismernek, tudják, hogy kurva nagy hátránnyal indulok. A maximumnál kevesebbel nem érem be, és ahol ott vagyok, ott ténylegesen JELEN vagyok. Ezt hívja Teo Jelenlétnek, amelyik szó számomra is tökéletes. Ennyi elég vajon? Majd Ti megmondjátok :-).