Szerintem eléggé sok mindent be lehet skatulyázni kategóriákba, így embereket. Ezeket mondjuk már sztereotípának hívjuk. Ezeket utáljuk. Azt mondjuk: NEMJÓ! Pedig szerintem egyszerűsíti az életet... Miről beszélek? Mondjuk legyen a helyszín a házunk, ahol lakom. Tele van olyan emberekkel, akik bármikor szembe jöhetnek velünk az utcán, vagy éppen a TI házaitokban, vagy a környékén laknak.
Itt van például a ház takarítófelelőse. Szerintem a 80-as éveke eleje óta csalódik az újabb rendszerekben, divatokban; ezért tiltakozásul úgy öltözködik, mint a Linda filmek egyik szereplője. Amolyan nagyszemüveges (SZTK szódásüveg), kötött kuglisapka bogyóval a tetején, piros kabát. Valószínűleg elvált, vagy özvegy; esetleg súlyosan beteg férje van. De haragban áll a világgal. Gyerekei nem nagyon lehetnek, vagy ha mégis, akkor ők már "normálisak" lehetnek a társadalmi konveciók szerint (bocs Lord Soth :-)).
Összeszedte - vagy hozzácsapódtak - a környék GYP-sei. Azok, akiknek valami apróbb szellemi, vagy IQ-beli hiányosságai vannak, és kisegítenek ebben - abban. Olyan típusú emberek, akiket az ember csak egy Marilyn Manson, vagy Depeche Mode klippekben lát.
Mellette ott van a környéken (háztömbön belül) 3 bolt és egy kocsma... Igen. Ez a hetedik kerület. Szóval ott gyülekeznek a kezdő, haladó és profi alkoholisták. Akiket a rendszer magukra hagyott, mert nem találták meg a helyüket benne. A profi - aki már beletörődött a rendszer általi magányba, és rájött, hogy ezt elbaszta - reggel kezd már 2-3 patronnal. Csendes magányukban vannak már csak, mert őket már senki sem hallgatja meg. Egymást sem hallgatják meg, csak részegen. Mata részegen.
A haladók éppencsak kezdenek rájönni a rendszerbeni magányosságukra, de még nem tudjuk, hogy elbaszták. A rendszer a hibás, azt szidják egymás között, mert még beszélgetnek - de már unják a sok bajt; különben is, övék a legnagyobb baj. Már majdnem ugyanannyit isznak, mint a profik, de néha még van munkájuk, olyankor az a rendszer, és azt szidják. Ők megtesznek mindent, de még szar amit csinálnak, meg keveset kapnak. Talán még van feleségük, vagy párjuk... Ha azok is isznak, egymás a rendszer, és azt kell szidni, ha meg nem, akkor is. Nem tudják, hogy ők a hibásak és az alkohol.
Ellenben a kezdőket nem értem. Még látnak, látják a haladókat és a profikat, de olyanok, mint a gyerekek - apura akarnak hasonlítani. Tudják, mi lesz a sorsuk, tudják, hova vezet az út. És mégis. Mégis mennek, mintha Mao hajtaná őket. Isznak és felzárkónak a tapasztaltabb egyedek mellé.
Vagy (az alkohol mámorából kilépve) a másik tipikus alak: a házmesternő. Tuti, hogy az ilyen jelentette fel a lakókat az ÁVH-nál, vagy valami 3/3-as volt. Les, les, közbeavatkozik, les, rémhírterjeszt, a hatalom (közös képviselő) ágyasa - persze képletesen, mert olyan dagadt és vén, hogy járni is alig tud, de inkább a súlya miatt. Mindenről jobban tud - Bödőcs Tibor szerint a szerver: gyűjti és terjeszti az információkat, miután műveleteket végezve megváltoztatja azt. A szabályt szó szerint betartja, persze vannak, akikre kevésbé vonatkozik - slurp. És kivételekkel, meg előjogokkal rendelkezik.
Szóval ennyit a sztereotípiákról. Nem kötelező hinni benne, de igenis léteznek, és azonosításukkal kezelhetővé válnak a kapcsolatok jelentős része. Szerintem.
Legyen a dolog sztereotíp
2008.04.07. 20:50 | Majdmegmondomatutit | Szólj hozzá!
Címkék: kommunikáció emberek sztereotípia alkoholizmus játszótér kapcsolatok
A bejegyzés trackback címe:
https://tombola.blog.hu/api/trackback/id/tr36415878
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.