Tisztelt Bíróság!

Azért vagyok itt ma az emberiség bírósága előtt, hogy vádbeszédet mondjak egy kormány, egy ország lakói, a kormányt és az ország lakóit kiszolgáló média és saját magam fölött. Vádbeszéd, mert már nem tudom magamban tartani az elkeseredettségemet, a kilátástalanságot, a tökéletes egyet-nem-értést, amit napról-napra érzek, érzünk mi, mi mindannyian.

Vádolom politikai vezetőinket azzal, hogy a józan ész, a logika és a tapasztalatok ellen cselekszenek, önös érdekeik által vezetve nem tesznek semmit azért, hogy élhessünk. Vádolom az ország lakóit, mert eltűrik ezt, mert egymás mellett élve nem foglalkoznak egymással. Vádolom a médiát, mert stratégikusan pusztítja azt a maradék intelligenciát amivel még rendelkezünk. Vádolom magam, mert ezen a beszéden kívül nem tettem semmi mást, hanem támogattam ezeket. Eddig.

386 elsőfokú, 710 000 másodfokú, 10 000 000 harmadfokú, és 1 negyedfokú vádlottról beszélek. 386 parlamenti képviselő, 710 000 dolgozó a közszférában, 10 000 000 állampolgár, a megszámlálhatatlan média, és én. Mi mindannyian tehetünk arról, ahol tartunk.

Háromszáznyolcvanhat embert vádolok elsőfokon. Az ő feladatuk lenne az iránymutatás, a döntés, a stratégiánk és a tevékenységünk összehangolása - nekik kellene a szellemet tartani bennünk, nekik kellene jövőképet adni nekünk állampolgároknak. Az ő feladatuk lenne a saját, párt, és egyéb érdekek figyelmen kívül hagyása a munkájuk során. Az ő feladatuk lenne a józan ész, az értelem, a könyörületesség mentén tevékenykedni, és nem elkövetni egyet sem a főbűnök közül. E helyett kevélységből kormányoznak, fösvénységből döntenek, bujaságból gondolkoznak, irigyek mindenki másra, torkosságuk nem ismer határokat, haragszanak a tízmillió harmadfokú vádlottra, és restek jót tenni. Minden amit tesznek, ellenkezik azzal, amit tenniük kellene. A politika métely, betegség, egy veszélyes kór, és általuk terjed Magyarországon. Vádolom őket.

Az ő utasításaiknak megfelelően jár el a hétszáztízezer másodfokú vádlott, és vádolom őket, mert kiszolgálják őket. Vádolom őket, mert nem lélekből dolgoznak, vádolom őket, mert mert értük és önnmagukért, és nem értünk léteznek - dolgoznak. Vádolom őket, mert elfogadják az elfogadhatatlant, mert igazzá teszik az igazságtalanságot, mert használhatatlanná teszik a használhatót, mert kiskirályokként ülnek pünkösdi birodalmuk trónján. Vádolom őket, mert bűnrészesek a hét főbűnben és mert nem tesznek ellene semmit. Vádolom őket.

Vádolom magunkat is, állampolgárokat. Égbekiállító bűnöket hagyunk szó nélkül: hagyjuk, hogy testvérünk vére földre hulljon; panasz és tett nélkül hagyjuk a 386 bűneit; meg sem halljuk a 710 000 által elnyomott nép sóhaját; a jövevények az özvegyek és az árvák jajszavát, és igazságtalanok vagyunk másokkal szemben. Vádlom magunkat, hogy nem tudunk összeállni EGY nemzetté, EGY akarattá, és  hagyjuk, hogy mutyistává legyen az ország. Azért teszünk szívességet, hogy visszakérhessük, hogy lekötelezzük a másikat, és közben belül - legbelül - elsorvadt érzelmi posványban és ürességben töltjük hétköznapjainkat embertársainkkal, de mégis magányosan. Vádolom magunkat.

Vádolom a médiát, mert tudattalan és érzelemmentes információval zsarolják az embereket. A látók közül is sokan sikket csinálnak az igazságból, és csak mint aranyat szórják a világban, óvatosan, jól megválasztva. Vádolom a médiát, mert teret engednek a lealacsonyító, megalázó - lenéző, önmagában is megtévesztő, gyilkos reklámnak, hogy megengedik, sőt, követelik az emberektől a butaságot. Vádolom őket, mert kiforgatott igazsággal és nyomorral, vérrel, bűnökkel és halállal kufárkodnak. Vádolom őket.

Vádolom magamat, mert eddig csendben voltam. Vádolom magamat, mert egyedül túl kevés, gyáva és hibás vagyok. Vádolom magamat, mert eddig féltem ezt elmondani. De most mégis megtettem, és Churchill szavaival zárom a VÁDBESZÉD-et:

"Így aztán egy különös paradoxont valósítanak meg: biztosak abban, hogy semmiben sem biztosak, elhatározták, hogy nem határoznak el semmit, engedékenyek hajthatatlanságukban, hajthatatlanok engedékenységükben, eltökéltek bizonytalanságukban, és erőteljesek tehetetlenségükben."

Döntsenek.