Szóval olyan. Most is bajom van. Van bajom bőven. Kurvára kéne egy klón... Meg egy új agy. Meg kevesebb károgás és siránkozás. Meg kevesebb vádaskodás. Meg több alternatíva, csodatétel, kézrátételesgyógyítás. Meg hegedűszó, gyertyafény, töménytelen alkohol, kesergős ivászat. Mert itt már normálisan szomorú sem lehet az ember. Egy híres mondás alapján - de kicsit fordítva: Örökké nem süthet.

Most valahogy így érzem magam. A veszteség jön, a veszteség lát, és visz amit csak tud. Bizalommal talán ki lehet tartani, de mivan, ha nincs bizalom. Mi van ha már önmagam előtt is eljátszottam a bizalmat? Hogyan kell a démontól szabadulni? Ezt majd valami TA-s, vagy EMK-s elmondhatná egyszer. Hogyan kell nemet mondani rá, és nem foglalkozni vele, vagy egyáltalán felismerni?

Úgy kell csinálni, hogy amikor felvetődik egy probléma, akkor megszületik a megoldás a fejemben, és automatikusan az ellenkezőjét csinálni? Mennyire okos a démon, nem fogja már alapállításként az ellenkezőjét mondani, hogy fordítva gondolkozva cselekedjek? Vagy már ez is a démon?